Bécsi keringő

A Bécsi keringő táncos jellege a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és a keringő (forgó), spirál vagy ellipszis alakú forgómozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a táncparketten. A pár szinte perpetuum mobileként lendül: a Natural Turn-nél pl. az impulzus az első lépésen adódik (1.), és a test ez által lendületbe jön. A lendületnek most már csak teret kell engedni (2, 3). A következő lépésnél nem adunk újabb „lökést”, csak egy kicsit „rásegítünk”(4). Az ezt követő lépéseknél (5, 6) hagyjuk, hogy a lendület ismét lecsengjen.

Az erős oldalirányú lendület a 2. És 5. Lépésnél gondoskodik a térbeli hatásról, és a lábak lehetőleg pontos zárásával a 3-nál, és a 6-nál befejezi és ellenőrzi a gyors fordulatokat.

Egy lépéssor (1, 2, 3) – ugyanúgy, mint az Angolkeringőnél- a zene egy teljes ütemével esik egybe (1, 2, 3).

A Bécsi keringőben a táncosok mindig zárt szembenállásban és egymáshoz képest kicsit jobbra tolódva állnak. A lábak párhuzamosan zártak, az egyik partner jobb lábfeje a másik lábfejei közé mutat, azt azonban nem érinti. A testsúly a súlyláb első féltalpára nehezedik, miközben a másik súlytalanul mellé záródik. A térdek „enyhén nyújtottak”, ez azt jelenti, hogy nem hátra feszítettek, hanem flexibilisek és mozgásra készek. Oldalnézetben, függőleges vonalban van a fül, a váll, a csípő, a térd és a súlyláb féltalpa. Testkontaktusban vannak a partnerek az alsó bordaív és a lágyéktáj között a test jobb oldalán, a mindenkori magassági viszonyoknak megfelelően. A vállvonalak párhuzamosak, az előre, hátra, oldalt és külső állásba irányuló lépéseknél sem szabad a zárt szembenállást megváltoztatni. A kartartás segíti az egyensúly és a testkontaktus megtartását, feszültség nélkül keretezi a páros „tartás-képét”. Nem szabad a partnerbe kapaszkodva keresni az egyensúlyt. A páros a „klasszikus öt pont”-on érintkezik egymással. A férfi jobb keze zárt ujjakkal a nő bal lapockáján helyezkedik el. Jobb alkarját a könyökből kiindulva, rézsut lefelé kell tartania, a csukló vonala nem törhet meg; az ujjak az alkarral egyenes vonalat képeznek. A nő a bal kezét súlytalanul a férfi jobb felkarjának alsó részére helyezi. A nő alkarja a férfi felkarvonalát hosszabbítja meg kifelé. A férfi a bal kezével úgy fogja meg a nő jobb kezét, hogy négy ujja a nő jobb kézfején pihen, a két hüvelykujj keresztezi egymást, és kis légtér keletkezik az összefogott kezek között. A karokat és könyököket oldalt, a testtől távol és kissé előre meghajlítva tartják. A magassági viszonyoknak megfelelően az összefogott kezeket a partnerek szemmagassága között tartják Mindketten a partner jobb válla fölött kifelé néznek.

A Bécsi keringő a nagy magasságok és mélységek tánca. Jellemzőek a lágyan kezdődő, a magasságba kanyarodó emelkedések és a kontrollált ereszkedések. Vigyáznunk kell arra, hogy semmiféle „zsupsz effektus” ne keletkezzék az ereszkedésnél, illetve a vállakat ne húzzuk fel az emelkedésnél. Az ellenmozgások ennél a táncnál fontos „lendületbe hozók” a mindenkori fordulások előtt. Ezeknek a megelőző mozgásokból harmonikusan kell kifejlődniük, és nem lehetnek rándítás szerűek vagy mesterkéltek.

A testhajlás segítségével tudja a táncos, egy túl éles kanyarba került autóversenyzőhöz hasonlóan a fordulás lendületét kontrollálni, és az egyensúlyt megtartani anélkül, hogy az ívről letérne.