Slowfox és Quickstep

Mindkét tánc közös őse a Foxtrott, így az alábbiakban eredetüket közösen tárgyaljuk. A Foxtrott eredete a régi Onestep-ben és a Rag-ben keresendő. A Onestep 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába, leegyszerűsített „egylépés-mozgásával”, mindig változatlan ritmusával, egy sasszé nélküli mars és haladó jellegű tánc volt. Ezt a táncot gyors 2/4-es ütemben előre, hátra vagy néha oldalirányban, fordulások nélkül, féltalpon táncolták. Mint társastánc a Twostep-et (polkaszerű, ugrás nélkül) váltotta fel. A Onestep (német nyelvterületen „Schieber”-nek is nevezték) mindenekelőtt Angliában érvényesült, és ott többnyire kiszorította a keringőt. Népszerűségében fel tudta venni a versenyt a Tangóval, amely inkább a franciák szakterülete maradt.

Amikor 1912-ben a Ragtime, a tánczene első modern formája, Angliában tért hódított, fejlődött ki a Onestep-ből a Rag. E tánc sajátos Rag-jellegzetessége egy, a szinkópa ritmusára (hangsúly a 2. És 4. Ütéseken), behajlított térdeken táncolt lépés volt. Később a Ragtime és a Onestep zenéjét lassabban játszották, így lépéseket is lassabban táncolták. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. sasszé bevezetésére. Az ebből kifejlődő Foxtrott a lassú és gyors, előre és hátra lépések sasszéival variált tetszés szerinti váltakozásból állt. Ezt az 1920-as években az angol tánctanárok az angol stílus alapjaként fejlesztették tovább. A sarokkal indított lépés és az új testtechnika sokkal nagyobb lendületet tett lehetővé. 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.

A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.

A Quickstepet kezdetben „Quicktime Foxtrott és Charleston”-nak nevezték, amely átvette a sasszét. A Quickstepet a legvidámabb és legsziporkázóbb társastáncnak tekinthetjük. A második világháború után alapos stílusváltozáson ment át, azáltal, hogy ekkor kicsi, ritmikus szökellő lépésekkel egészült ki.

Slowfox

A Slowfox táncos karaktere tág terű, folyamatosan haladó, hullámszerű járómozgásokban nyilvánul meg. A táncot a hanyag eleganciával előadott, hosszan elnyújtott lendületek jellemzik, melyeket gyors fordulatok és meglepő pózok tesznek varázslatossá, amik egységesen illeszkednek be a továbbhaladásba. „A Slowfox annyiban a legkönnyebb standard tánc, amennyiben ez a tánc alapul leginkább a természetes járómozgásokon. A lábat a Slowfoxban odahelyezhetjük, ahová a súly kívánkozik. Egyúttal a legnehezebb standard tánc is, amennyiben a sikere azon múlik, hogy ne hasson unalmasnak.” Mondja a többszörös világbajnok és tréner, Karl Breuer. Mindez azonban csak akkor sikerül, ha nagyon extenzíven táncolják, és zeneileg nagyon intenzíven interpretálják. Nem szabad, hogy a hullámmozgás hegy-, majd lejtmenetté váljon, a táncban a jellegzetes ’angol understate-ment’ (kevesebbet mondás) kell, hogy érvényesüljön.

Tánctartás szempontjából mind zárt szembenállás, mind promenád helyzet tekintetében az Angolkeringőnél leírtak érvényesek, ezért itt felesleges ismétlésbe nem bocsátkozok.

Quickstep

Chasses, Lock Steps és külső állásban megtett lépések jellemzik a Quickstep alapmozgását. Az alapfigurák leírásában a modern irányzatnak a folyamatosabb, nagyobb teret átfogó mozgások felelnek meg. Az utóbbi években vált gyakorlattá, hogy a „Quickstep-alaplépés”-t (1-8) két alapfigura elemeivel táncolják: Quarter Trurn to Right és Progressive Chasse 1-4. Ez a nyolclépéses kombinációtetszés szerint ismételhető.

         Vegyük figyelembe: A mozgás folyamatában, a figurák összeállításánál a Quarter Turn to Right és a Natural Spin Turn mindenkori 1. lépése megváltozik. A férfi jobb láb előre CBMP, és OP helyzetben táncol, a nő bal láb hátra CBMP-t, hogy a táncos lendület ne törjön meg.

         A Quickstepre jellemző emelkedés-ereszkedés sémát egy hosszúra nyújtott mozgásnak kell létrehoznia. A sasszé-lépéseket ezen kívül körülbelül azonos nagyságúaknak kell táncolni, hogy a tánc szárnyaló jellegét kihangsúlyozzák.

         Az ellenmozgásoknak harmonikusan a megelőző mozgásból kell kifejlődniük, és nem szabad rándítás szerűnek, mesterségesnek tűnniük. A hajlások segítségével tudja a táncos a fordulás lendületét kontrollálni és az egyensúlyt megtartani, anélkül, hogy az ívről kisodródna.